A rákellenes küzdelem világnapja
A Párizsban tartott első rákellenes világkongresszus résztvevői 2000. február 4-én a rettegett kór elleni világméretű összefogásra felszólító dokumentumot írtak alá. Ennek emlékére a kongresszus február 4-ét a rákellenes küzdelem világnapjává nyilvánította. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga:
A rák gyűjtőfogalom: több száz különböző szövettani típusú, különböző biológiai viselkedésű és különböző szervekre lokalizálódó megbetegedést (kóros sejtburjánzást: daganatot) fed. Ennek megfelelően a kezelése, a gyógyítása is sokféle lehet - nincs ellene univerzális gyógyszer. Fél évszázada a rosszindulatú daganatokkal diagnosztizált betegeknek csak ötöde volt megmenthető, ma körülbelül felük, és a bővülő terápiás lehetőségeknek, az intenzív kutatásoknak köszönhetően az arány tovább javul.
Szervezetünkben nap mint nap keletkeznek rendellenes sejtek, de mivel az immunrendszer sejtjei ezeket képesek felismerni és elpusztítani, ritkán fejlődik betegség belőlük. Néha azonban sikerül kibújniuk a szervezet ellenőrzőrendszerének felügyelete alól: féktelen szaporodásuk és áttétképződésük vezet az összefoglaló néven ráknak (karcinóma, szarkóma) nevezett betegséghez. Az alattomos kór nagyon lassan, több év alatt alakul ki, megfelelő diagnosztikával azonban nagyon korai szakaszban ki lehet mutatni az elváltozást.
A világon naponta húszezer, évente több mint 7,5 millió ember hal meg rákban, és évente több mint 12 millió új rákos megbetegedést fedeznek fel. Minden harmadik európainál diagnosztizálnak élete során daganatot, és minden negyedik európai ember rákban hal meg. Bár az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2006-2015 között évente két százalékkal kívánja csökkenteni a halálos áldozatok számát, a prognózisok növekedéssel számolnak: becslések szerint 2030-ra 17 millióra emelkedhet a betegség halálos áldozatainak száma, a rákbetegek száma pedig megháromszorozódik. A helyzet leginkább a fejlődő országokban romlik majd. A WHO a megelőzésben két fő kockázati tényezőre összpontosít: a dohányzásra és a táplálkozásra, mert minden harmadik rákmegbetegedés a helytelen táplálkozás és a mozgáshiány következménye.
